BEJELENTÉS

Sziasztok!
Ezt a blogot sajnos már nem folytatom és nem is hiszem, hogy fogom, talán majd egyszer...
Esetleg, ha valakinek tetszettek eddigi írásaim, akkor látogasson el új Heroes - Volum Six blogomra, csak katt a bannerra.
Pusszancs! :)  ♥

V. FEJEZET - Jelentés a hármas számú gyanúsítottról...

Amikor lejárt a munkaidőm, levettem magamról azt a rémes és ízléstelen rózsaszín fehérneműt, amit ezek az agyatlanok munkaruhának neveznek.
Aztán megindultam a kijárat felé, de valami furcsa érzés arra késztette, hogy menjek be oda abba a helységbe, ahol nemrég még Dmitro-val szexeltem.
Nem tudtam, miért teszem ezt, csak egy pillanatra akartam látni őt, bármilyen kifogással.
Nem voltam hozzászokva, hogy szex után csak úgy elküldjenek, hogy ne simogassanak utána még órákig, és most nőként nagyon semminek éreztem magam. Az igaz, hogy ide most nem nőként jöttem, csakis dolgozni.
Nem is értettem, hogy miért érdekel, hogy ennek az érzékelten ökörnek nem kellek.
Mindig gondom volt azzal, ha valaki uralkodni akar rajtam, ha valaki igazságtalan és kegyetlen, ha kihasználnak, ha semmibe vesznek.
Ma pedig mindegyikből rendesen kaptam, és a legszörnyebb az volt, hogy nem mondhattam meg a magamét, nem hagyhattam faképnél vagy legalább nem törhettem el az orrát.
Szörnyű volt nem önmagamnak lenni, minta kitéptek volna belőlem egy darabot.
Emellett viszont ott volt a furcsa gyengéd érzés is bennem, amit nem tudtam hova tenni, és nem volt az sem mellékes, hogy ha a vele való szexre gondoltam, ismét átjárt az az kellemes gerjedelem.
Ezért is indultam meg az irodája felé, de mielőtt benyitottam volna, kéjes és hangos nyögéseket hallottam és azonnal leesett, hogy mi folyhat odabent, ugyanaz, mint ami velem is folyt jó pár órája.
Nem akartam, de összeszorult a szívem, még sosem éreztem ilyet.
Talán egy picit reménykedtem abban, hogy amiket mondott, hogy senkit nem kívánt úgy, mint engem, hogy nője lehetek, talán igazak, de be kellett látnom, hogy tévedtem. Ezekben tényleg nincs semmi érzelem, belül üresek.
Minden szempontból rosszul jött ez nekem, hiszen, ha hazudott, akkor nehezebb lesz itt a szabadon való járkálásom – de ezt a kifogást csak bemagyaráztam magamnak, igenis, nekem a nőnek – nem a rendőrnek – fájt az, hogy mással van.
Aztán fogtam magam és halk léptekkel megindultam a kijárat felé, hogy még véletlenül se vegyenek észre.
Beültem az autóba, de nem tudtam azonnal elindulni, túlságosan ideges voltam. Pár nagy lélegzetvétel után viszont már ment.

Amikor hazaértem, azonnal a fürdőszobába vitt az utam, majd a zuhany alá álltam és jó hideg vizet engedtem magamra, hogy egy kicsit megnyugodjak.
Aztán azonnal pizsamába öltöztem, majd az ágyra vetettem magam.
Most valahogy elveszettnek és magányosnak éreztem magam és még a siker, hogy bejutottam sem tudom jobb kedvre deríteni.
Hiszen úgymond eladtam a testem, mint azok az olcsó nők, akiket annyira megvetek.
Dühös voltam és üres most én is, s talán nála még magamat is jobban gyűlöltem...
Aztán folyni kezdtek a könnyeim - nem is tudom, mikor sírtam utoljára – majd egyre csak jöttek és jöttek, mire zokogni kezdtem.
Azt a rengeteg elfojtott dühöt valahogyan ki kellett adnom magamból valahogyan és így egy kicsit sikerül.
Körülbelül egy óra múlva feltápászkodtam az ágyról, s mintha kicseréltek volna.
Nem voltam már ideges, sem zaklatott, hanem újra az az ambiciózus rendőrnő, aki ez a rémálom előtt voltam.
Nekem a munkám kell, hogy az első helyen álljon most és nem a buta érzéseim, és most nem csak rólam van szó, hanem a kollégáimról, az egész városról.
Aztán az íróaszatlomhoz ültem, kinyitottam a laptopomat, majd nekikezdtem tárgyilagosan első jelentésnek:

„ JELENTÉS A 3-MAS SZÁMÚ GYANÚSÍTOTTRÓL

A gyanúsított a megbeszélt időpontban fogadott a munkamegbeszélésen.
Jelleme: valóban kissé indulatos és érzelmileg labilis, gyakran józan gondolkodása helyett ösztönei uralkodnak, olykor agresszív, kiszámíthatatlan, hirtelen haragú, uralkodási vágyban szenved.
Munkamorál: az alkalmazottak megfélemlítése, hatalommal való visszaélés, nem tartja be egy munkamegbeszélés legális szabályait. Amit csinál, büntetendő az összes törvényszéki bíróság szemében.”

IV. FEJEZET - Peccatum Originale

Másnap tehát bementem a kaszinóba és úgy éreztem, hogy készen állok, vagyis, ha nem is állok készen, de megteszem, amit meg kell tennem.
Ő, a szemét gazember, már gonosz vigyorral várt ugyanabban a helyiségben, ahol az "interjú" is zajlott.
Láttam a szemében a mohó vágyat és azt, hogy tudta, úgyis visszamegyek. Gondolom, nála ez mindennapos.
Szinte meg se várta, hogy bemenjek a helyiségbe, hanem azonnal felállt és gyors léptekkel felém közelített, majd megragadta karjaimat.
 - Ezek szerint nem gondoltad meg magad. - mondta ugyanolyan mohó képpel, mint az imént, szinte majd felfalt a tekintetével.
 - Hát, nem igen volt más választásom, ha akarom a munkát. Vagy esetleg tévedek?  - kérdeztem meg még utoljára reménykedve, hátha letesz arról, hogy lefektet, de persze legbelül tudtam, hogy erre semmi esély.
Jellemét már valamennyire sikerül kiismernem a felvételekből, ezért tudtam, hogy a pasas betegesen szexmániás.
- Nem, nem tévedsz. Nincs más választásod! - mondta gonosz képpel, majd hirtelen a falnak nyomott és vadul megcsókolt, közben pedig kezével melleimen matatott. Végül odalent is hozzám ért és egy mozdulattal letépte a bugyimat.
Aztán kezével megérintett odalent, mire remegve felnyögtem, de érdekes módon nem az undortól, hanem az izgalomtól.
Egyetlen érintésétől teljesen felizgultam és teljesen benevesedtem odalent, ami csak fokozódott, amikor körkörös mozdulatokkal játszott ujjaival rajtam, majd belém helyezte egy, utána két ujját és úgy ingerelt.
Egyre hangosabbakat nyögtem és egyre jobban kezdtem elveszteni a józan eszem és ezzel együtt önmagamat.
Addig gyakorolta rajtam ezt az édes kínzási módszert mire egyszer csak még hangosabb nyögések közt elmentem.
Nem tudtam mire vélni ezt, hiszen azt hittem, hogy majd rám nem figyelve, csak magára gondolva jól megdug, kielégül, aztán mehetek. Nem így lett...
 - Rendben. Most pedig jöhet a második menet. - mondta gonosz vigyorral, majd hirtelen letolta nadrágját és gatyáját, majd egy vad mozdulattal belém hatolt.
Bevallom, egy pillanatra megijedtem, hogy majd durva lesz velem és fájdalmat fog okozni, hiszen ez ez agresszív állat. Igaz, hogy nem volta már szűz, de a szado-mazo valahogy nem az én világom volt.
Gyorsan mozgott bennem, de én attól függetlenül, hoyg megvetettem őt és most mentem el, máris élveztem ezt az egészet.
Egy ideig még észnél voltam, de aztán elmerültem valami vattaszerű feketeségbe, amitől nem láttam már semmit, csak őt és élveztem ezt a fergeteges szexet. Mert az volt, még soha senkivel nem volt ilyen jó.
A következő pillanatban leszedtem rólam a ruháimat majd tenyerével testemet simogatta és vizslatta végig, majd egy ideig melleimen állapodtak meg kezei.
A következő pillanatban megfordított, majd még jobban a falnak nyomott és most hátulról hatolt belém, majd ismételten erős és mély lökésekkel mozgott bennem, amikor azt hittem levegőt se kapok már.
Kezeimet fejem fölé feszítette, melyekre saját kezeit is ráhelyezte és így folyt tovább a dolog.
Tulajdonképpen, bármit csinált velem, én élveztem, s a rendőrnő egy időre eltűnt belőlem.
Egy idő után újra maga felé fordított, majd derekamnál fogva felkapott és majd bennem maradva az asztalhoz sétált, feltett rá és most itt tett tovább magáévá fékezhetetlen tempóval, miközben kéjsóvér tekintettel meredt rám.
 - Ez az cica, nagyon jó vagy. - mondta rekedtes hangon az élvezettől, de a mozgást egy pillanatra sem hagyta abba. Én közben vállát vagy hátát, esetleg felsőtestét simogattam, de olykor jó erősen meg is szorítottam a belőlem kiáramló energia miatt.
Aztán hirtelen megállt, majd a földre feküdt.
 - Most pedig azt mutasd meg, hogy tudsz lovagolni! - mondta mohó és sunyi tekintettel, de most már nem álltam meg, hiszen már végig kell járnom ezt az utat, amin elindultam, másrészt érezni akartam őt magamban még, még, még, még...
Ezért hát, amikor lefeküdt a földre, ráültem férfiasságára és lassan, érzékein mozogni kezdtem rajta.
Nem tudtam, mit vár tőlem, hogy azt várja-e hogy vadul lovagoljam meg vagy rám hagyja, de aztán úgy döntöttem, hogy csak követem az ösztöneimet és csinálom, ahogy jól esik. 
Úgy tűnt, nem volt ellenére, amit tettem, mert egyre érzékibb és férfiasabb nyögések hagyták el a száját.
Aztán, meglepő volt, de felült hozzám és magához húzott, amit átjárta a testen egy különös bizsergés és forróság. Testem az testéhez ért, melleim súrolták forró és párás bőrét, ami még ennél is meglepőbb volt a tekintete, ahogy rém nézett. Most nem az az érzéketlen és gonosz szörnyeteg volt, hanem egy férfi, aki csak engem akart.
Nem bírtam ki, muszáj volt őt megcsókolnom, érezni ezeket a szenvedélyes ajkakat, aztán pedig csak úgy ösztönösen nyakát kezdtem el érzékein csókolgatni. Aztán hátrahatottam a fejem, mert belefeledkeztem az élvezetbe és most ő csókolgatta nyakam, melleimet, miközben én hátát és mellkasát simogattam.
Egyszerűen isteni volt ez a szex, még ha tudtam is, hogy mi volt ez... 
Egyre gyorsabban mozogtam, míg végül éreztem, hogy testemet elönti a forróság és megremeg, majd hangos nyögések közt egy csodálatos orgazmust éltem át, de ő is ugyanakkor, ugyanúgy. 
Egy ideig csak szótlanul öleltük egymást, gyengéd és meghitt pillanatokat éltünk át, de aztán valahogy, egyik percről a másikra változás állt be nála, és már nyoma sem volt a velem törődő és kedves férfinek.
 - Hát te aztán tudsz, baby. - mondtam, majd letolt magáról, felállt és öltözködni kezdett.
 - Csak, hogy tudd, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy meghúztalak. A tulajdonom lettél és akkor teszem meg ezt újra, amikor csak akarom. Megértetted?  - kérdezte ördögi tekintettel, mire én hatalmas lélekjelenlét segítségével csak bólintottam.
Aztán odadobott valami giccses rózsaszín fehérneműt, hogy az lesz a munkaruhám, majd a fenekemre vágott - ekkor majdnem leütöttem, de MÉG türtőztettem magam -, majd kitessékelt a szobából.
Megvolt hát, és ezután egy használt ribancot akart belőlem csinálni, de most nem mutattam érzelmet, csak tettem a dolgom.
A diszkóteremben a  pult alatt gyorsan előszedtem a kézi PC-met, majd csak ennyit írtam a főnökömnek, Gabrielnek: "Bent vagyok."

III. FEJEZET - Döntéshozás

Miután elhagytam a kaszinót, azonnal autóba ültem és Gabriel irodájába indultam.
Útközben az autóban még mindig remegtem az érintésétől, a csókjától, de a dühtől is, hogy mit kért tőlem. Magamra is dühös voltam, hiszen igenis élveztem a csókját és azt ahogyan végigsimított a testemen, de nem akartam erre gondolni, most fontosabb dolgom van.
Először is mindenképpen el akartam mesélni a fejleményeket a főnökömnek, valamint el kellett döntenem, hogy visszamegyek a Four King's-be. Ha visszamegyek, le kell feküdnöm ezzel a rohadt állattal, ha nem megyek vissza, hónapok munkája vész kárba, valamint ki tudja, mikor lesz megint arra esélyünk, hogy elkapjuk ezeket a gengsztereket.
Mire megérkeztem a őrsre, sikerült kicsit összeszednem magam, ugyanis nem akartam, hogy a kollégáim lássák rajtam, hogy ideges vagyok.
Azonnal Gabriel irodájába mentem, aki már tűkön ülve várt rám.
- Szia Ria! Hogy ment? - ugrott fel az asztalától, majd felállt és odajött hozzám.
- Szia Gabriel! Megvan, felvettek, bejutottam! - mondtam büszkén, majd elmosolyodtam.
- Holnap már munkába is állok. - tettem még hozz. Persze az utolsó "vizsgámat" azt nem mondtam el neki, hiszen tudtam, ő nem biztos hogy belemenne ebbe az egészbe így.
- És jól vagy? Nem bántottak? - kérdezte kis aggodalommal, kis gyengédséggel a szemébe miközben vállamra tette a kezét.
- Igen, persze, mondom, minden rendben. - mondtam továbbra is mosolyogva.
- És...olyasmit sem akartak tőled? - kérdeztem meg tőlem óvatosan.
- Nem, olyasmit se nyugi! - hazudtam Gabrielnek. Legalább is addig nem akartam mondani neki semmit, amíg el nem döntöm, hogy mit fogok tenni.
- Rendben, megnyugszom. De ha csak egy ujjal is hozzád akarnak érni, gyere el onnan, nem ér annyit ez az egész ügy! - mondta szenvedélyes hangon Gabriel, majd végig simított az arcomon, amin nagyon meglepődtem.
- Tudod, mit? Holnap én is veled megyek és kint várok rád. Ha mondjuk fél óra múlva nem jössz ki, bemegyünk érted. - folytatta tovább ugyanolyan hévvel.
Nem tudtam ezt mire vélni, hiszen Gabriel pont olyan munkamániás volt, mint, ha nem még jobban. Hiszen legfőbb vágya elkapni a Timosenko-kat. Akkor most mi van?
És ez a gyengéd nézése, még sose nézett így rám ezelőtt.
- Nem, Gabriel, mert ha észrevesznek, akkor oda minden. és ezek tudod, hoyg észrevennének. - mondtam komolyan a szemébe nézve, szinte szuggerálva őt.
- Minden rendben lesz, és amint tiszta lesz a levegő, azonnal jelentkezek. Így jó lesz? - kérdeztem tőle ugyanő, mire ő bizonytalanul bólintott.
- Ne félts, tudok magamra vigyázni! - mondtam még, majd elmosolyodtam és kacsintottam egyet.
Aztán kopogtak az ajtón és egy csomó kolléga lépett be, akik mind az ügyön dolgoztak, s mint azt kérdezték, hoyg hoyg ment a dolog a kaszinóban.
Többen is megöletek és gratuláltak, velem együtt örültek, hogy végre látunk egy kis fényt az alagút végén a Timosenko-ügyben.
És ekkor, ebben a pillanatban meghoztam a számomra végzetes döntést: visszamegyek a kaszinóba és megteszem, amit ez az éhes disznó kér.
Végül is csak egy szexelésről van és szűz sem vagyok már. Remélhetőleg majd hamar elmegy, hiszen az ilyenek úgyis csak magukra figyeltek.
Ezekért az emberekért és a munka sikeréért megteszem, meg kell tennem...

II. FEJEZET – Az oroszlán barlangában

Megérkeztem a Four King's kaszinóba, ahol felmutattam az űrlapot, amin ez elintézett munkafelvételit hitelesített igazolása volt. Tényleg nem volt könnyű, még csak bejutni sem ide, de a kollégáimnak sikerült nekem elintézni.
A biztonsági őr mogorván elvette a lapot, majd belenézett, habár feltételezéseim szerint ez még olvasni se tudott, aztán belenézett a táskámba, hogy nincs-e nálam fegyver vagy fegyvernek minősülő tárgy, végül meg is motozott.
Nem volt nálam fegyver, sem egyéb, hiszen tudtam, hogy az embert teljesen átvilágítják, ha ide be akar jutni.
Nem baj, a puszta kezemmel is képes vagyok megvédeni magam, ha arról van szó.
Aztán szó nélkül betessékelt és megindult, nekem pedig azt mondta, kövessem.
Hosszú folyosókon mentünk végig, amikor is bevezetett egy eldugott, modern bútorokkal berendezett irodába, majd az őr távozott.
Egyedül maradtam, ezért leültem az asztallal szemben, de mielőtt rendesen körbenézhettem volna, belépett a szobába az egyik iker.
Egy pár pillanatig nem tudtam levenni róla a szeme, mert annyira helyes volt, amilyet még élőben nem is láttam.
Aztán rajta kaptam magam helytelen gondolataimon és sikerült ezeket kiverni a fejemből. Viszont ő is megbámult engem, szinte már zavarba ejtően, azzal a különbséggel, hogy ő ezt egyáltalán nem leplezte.
Úgy gondoltam, a mozgása és mimikája alapján, hogy ez Dmitro, a fialtabb iker.
 - Szia. Adriana, ugye?  - köszönt huncut vigyorral, miközben tovább bámult szégyentelenül.
 - A pincérnői állásra jelentkeztél, igaz?  - kérdezte tovább miközben és bólintottam, majd az asztal felé közelített és ledobta rá a hamis önéletrajzomat és a rólam készült kissé lenge öltözékekben készült képeket.
Igen, kellett rólam készíteni egy fotósorozatot is, mielőtt a munkára jelentkeztem, de muszáj volt, mert ide anélkül nem veszik fel az embert.
Végül is szerencsés alkatom volt, ráadásul ezen a sok sport még csak segített, és mint ahogy reméltem, tetszettek nekik e képeim. Hogyne tetszett volna, hiszen mind egytől-egyig szexmániás volt.

-     - Azt hiszem, fel is vagy véve, de előtte még van itt valami, amit felvételiként meg kell tenned, ami nélkül nincs munka! – mondta gonoszul vigyorogva, s közben tovább bámult. 

- Tudod-e, mi az szivi?  - kérdezte ugyanazzal a képpel és hangsúllyal és közben felém közelített.
Tehát igaz? Minden, amit azokról a felvételikről hallottunk, hogy mire kényszerítik a lányokat ezek az aljas disznók.
Persze úgy tettem, mint aki nem tudja, miről beszél. Így is a butácska pincérnőt akartam eljátszani, ez pedig most még kapóra is jött nekem.

-         -  Nem, nem tudom. Talán felszolgálni, vagy mosogatni, esetleg mutassam meg, hogyan tudok sört csapolni? -    kérdeztem ártatlan képpel.

      Ami azt illeti, elég jól ment nekem az a játék, pedig jaj, de nem szerettem az ilyen lányokat.

Gonoszul és hangosan elnevette magát szavaim hallatán, majd nyugodt mozdulatokkal kigombolta az ingét és a kanapéra dobta azt.
Tény, hogy felsőtestéről nem tudtam levenni a szemem, ami zavart is meg szégyelltem is magma miatta, hiszen én nem nézhetek így rá.
Aztán közelebb lépett hozzám, majd végigsimított arcomon, mintha csak egy kiállítási tárgy lennék, aztán nyakam kezdte el csókolgatni szenvedélyesen, amibe viszont beleremegtem és elgyengültem tőle.
 - Na, mit mondsz kislány? Kell  munka?  - kérdezte összeszűkült szemekkel, miközben közelebb húzott magához.                                                                                                                                                                  Komolyan gondolkodtam rajta, hogy leütöm, de itt nem csak rólam volt szó, hanem egy egész akcióról és a kollégáim fáradságos munkájáról is. 

 -         - A munka kell, de ezt az alku, ezt nem akarom. – suttogtam kissé a félelemtől, kissé a vágytól, ami hatalmába kerített a közelében.
      -  Pedig, ha itt akarsz dolgozni, akkor szexelned kell velem és kész! – mondta dühösen, majd még közelebb húzott magához a fenekemnél fogva és vadul csókolni kezdte ajkaimat. Én meg nem tudtam ellenállni, egyszerűen képtelen voltam nem visszacsókolni ezeket a puha ajkakat. Még senki nem csókolt így és én senkit nem csókoltam így vissza.

Aztán hirtelen feldobott az asztalra, majd végigsimított testemen melleimen keresztül egészen odalentig. 
Erre viszont kissé megfeszültek izmaim, hiszen mégis csak a testemről volt szó, amit nem tudok csak úgy odaadni akárkinek, főleg nem egy bűnözőnek.
Már majdnem belementem a dologba és odaadtam magam neki, amikor felnézett rám – biztosan észrevette testem ellenállását – majd hátrébb lépett tőlem.
Nem értettem, hogy most mi van, hogy hirtelen leállt, de féltem is attól, hogy mégsem fog felvenni.
- Ide figyelj, szöszi! Ez így nagyon nem lesz jó, ha te ezt nem akarod! – mondta ismét dühösen.

-           - Engem akarnia kell egy nőnek. És te valahogy különösen kívánatos vagy, azért csak úgy teszlek

      magamévá, ha te is akarod! – mondta, majd gyűlölettel nézett a szemembe.

Én szinte megszóllani se mertem, mert nem tudtam, mit akar kihozni ebből az egészből

-         - Most elmehetsz és fel vagy véve, de holnap nem menekülsz! – mondta, majd gonoszul elnevette magát.

-        -  Holnap este hatra legyél itt és akkor meg foglak dugni, ha akarod, ha nem. És ha nem, azon fölül, hogy nem veszlek fel, még nagyon meg is járod! – tette még hozzá fenyegető hangon, miközben leugrottam az asztalról.

-         -  Most pedig, távozz, még más jelentkezőkkel is kell beszélnem! – jegyzete még meg közönyösen, én pedig fogtam a táskám és megindultam kifelé.

Úgy éreztem, hogy az az egész nem is velem történik -  minden lelassult, mint egy filmben, amikor haladtam kifelé -, csak egy rémálom ez az egész, de a lényeg: bent vagyok és akármi történjen is elégtételt veszek minden egyes lányért, aki itt szenvedett, minden egyes túladagolt emberét, aki az ő anyagjuk miatt halt meg és minden egyes ártatlanért, aki fegyvereik által vesztette életét.

I. FEJEZET – Előkészületek a nem vártra

Hónapokig tartó keresgélések, kutatások, fénykép-és videó felvételek monoton megfigyelése, jelentések olvasása, lőgyakorlatok, edzések – ezek vannak mind mögöttem és úgy érzem felkészültem arra, hogy beépüljek a mocskos szemétládák közé és megállítsam a bűnözés és Las Vegas e-rákfenéjét, ami mostanában mindet beborít.

Most is az egyik ikret figyelem egy videó felvételen, ahogy éppen az egyik ügyfelükkel tárgyal.
Úgy gondoltuk, hogy a két fiú a könnyebb dió, könnyebb őket átverni, ezért pincérnőnek fogok jelentkezni. Már el is van intézve egy találkozó a Four King's Casino-ban, csak azt nem tudtam, melyik ikerrel kell majd találkoznom.
Alex a kissé megfontoltabb, akinek arcáról nem igazán lehet leolvasni érzelmeket, ő lesz az újabb keresztapa, ha Aron Timosenko egyszer úgy dönt.
A fiatalabb iker, Dmitro, akit most nézek a felvételen, viszont az indulatosabb, de egyben érzékenyebb is. Érdekes, de hogy ha valami hátsó szándéka van, mindig megrándul egy pillanatra az arca ott, ahol a sebhelye van.
Mondjuk szimpatikus benne, hogy ő nem él kábítószerrel és ellenzi is az ilyen ügyelteket, amennyire mi tudjuk. De akkor is, ő is csak a nyavalyás bűnöző, börtönben a helye, hiszen a fegyverkereskedelemben és a lányok válogatásában benne van ő is.
Ráadásul, amit arról lehetett hallani, hogy hogyan megy nálunk a felvételi a munkára és utána mit művelnek azokkal a szerencsétlen lányokkal, felfordult tőle a gyomrom.
Tudtam, hogy akár nekem is meg kell tennem olyan dolgokat, amit majd nem akarok, de azért reménykedtem benne, hogy valahogy sikerül ezeket kijátszanom.
Minden esetre magamat semmiféleképp nem adhatom, mert még szétverném valamelyik képét, helyette naivnak, kedvesnek, alázatosnak kell lennem.
Nagyon nehezemre fog esni, de azért az ügy érdekében megteszem.
Még mindig ezt a pasit néztem, aki milyen meglepő, de néha még mosolyogni is tudott, s nem is volt akármilyen az a mosoly.
Na, de nem mosolyogsz már sokáig, esetleg majd a börtöncelládban. – gondoltam elszántam, aztán kikapcsoltam a videót, felálltam, majd elindultam a felé, hogy „megváltsam a világot.”
Akkor még nem tudtam, hogy milyen akadályokat állítottak elém odafentről, s félő, hogy nem tudok rajtuk átjutni...

A történet

A történet Adriana Richardson, egy kezdő, de mégis elszánt és belevaló rendőrlány szemszögéből íródik és Las Vegas-ban játszódik.
(Talán lesznek benne fejezetek, amelyek Dmitro szemszögéből íródnak majd.)

Adriana mindig is tudta mit akar és azt általában el is érte az életben.
Egy normális, jómódú családban nőtt fel, ahol már kiskora óta belé nevelték, hogy a bűn az kizárólag rossz dolog lehet, nincs több oldala.
Édesapja törvényszéki ügyész volt sokáig és általában lánya figyelemmel kísérte a folyó ügyeket. Apja ma már bíró lett, de ettől függetlenül még mindig harcol a bűnözés ellen.
Adriana apjának hatására lett rendőr, az egyik legjobb és legkitartóbb diák az akadémián, majd mikor munkába állt, a hivatása lesz számára a legfontosabb.
Első komoly megbízatása a Timosenko-klán ügyködéseinek felfedése és a család nagy részének bebörtönzése.
A lány kollégáival hónapokig készül elő arra, hogy pincérnőként beépüljön a közéjük és betekintést nyerjen a város erkölcsi pusztulásáért felelős szervezetbe.
Adriana mindenre fel volt készülve, mindet átlátott, ismerte a tagok jellemvonásait, gyengéit, szokásait, csak egy dologra nem volt felkészülve, Dmitro Timosenko vonzerejére és hatására rá, ami egyszerre mindent megváltoztat a lányban.
Rájön arra, hogy jó és rossz között gyakran nagyon sok átfedés van és nem minden csak fekete vagy fehér. Ezt a személéletet pedig annak „köszönheti”, hogy végérvényesen beleszeret Dmitro-ba.
Adriana természetesen küzd érzései ellen, de nem sok sikerrel, hiszen ilyet még senki iránt nem érzett.

Hogy Dmitro szintén viszonozza-e a lány érzéseit, hogy meg tud-e neki bocsájtani, azért, amiért a lány nem árulja el neki, hogy valójában rendőr és hogy Adriana a hivatását vagy a szerelmet válassza, történetemből kiderül.