II. FEJEZET – Az oroszlán barlangában

Megérkeztem a Four King's kaszinóba, ahol felmutattam az űrlapot, amin ez elintézett munkafelvételit hitelesített igazolása volt. Tényleg nem volt könnyű, még csak bejutni sem ide, de a kollégáimnak sikerült nekem elintézni.
A biztonsági őr mogorván elvette a lapot, majd belenézett, habár feltételezéseim szerint ez még olvasni se tudott, aztán belenézett a táskámba, hogy nincs-e nálam fegyver vagy fegyvernek minősülő tárgy, végül meg is motozott.
Nem volt nálam fegyver, sem egyéb, hiszen tudtam, hogy az embert teljesen átvilágítják, ha ide be akar jutni.
Nem baj, a puszta kezemmel is képes vagyok megvédeni magam, ha arról van szó.
Aztán szó nélkül betessékelt és megindult, nekem pedig azt mondta, kövessem.
Hosszú folyosókon mentünk végig, amikor is bevezetett egy eldugott, modern bútorokkal berendezett irodába, majd az őr távozott.
Egyedül maradtam, ezért leültem az asztallal szemben, de mielőtt rendesen körbenézhettem volna, belépett a szobába az egyik iker.
Egy pár pillanatig nem tudtam levenni róla a szeme, mert annyira helyes volt, amilyet még élőben nem is láttam.
Aztán rajta kaptam magam helytelen gondolataimon és sikerült ezeket kiverni a fejemből. Viszont ő is megbámult engem, szinte már zavarba ejtően, azzal a különbséggel, hogy ő ezt egyáltalán nem leplezte.
Úgy gondoltam, a mozgása és mimikája alapján, hogy ez Dmitro, a fialtabb iker.
 - Szia. Adriana, ugye?  - köszönt huncut vigyorral, miközben tovább bámult szégyentelenül.
 - A pincérnői állásra jelentkeztél, igaz?  - kérdezte tovább miközben és bólintottam, majd az asztal felé közelített és ledobta rá a hamis önéletrajzomat és a rólam készült kissé lenge öltözékekben készült képeket.
Igen, kellett rólam készíteni egy fotósorozatot is, mielőtt a munkára jelentkeztem, de muszáj volt, mert ide anélkül nem veszik fel az embert.
Végül is szerencsés alkatom volt, ráadásul ezen a sok sport még csak segített, és mint ahogy reméltem, tetszettek nekik e képeim. Hogyne tetszett volna, hiszen mind egytől-egyig szexmániás volt.

-     - Azt hiszem, fel is vagy véve, de előtte még van itt valami, amit felvételiként meg kell tenned, ami nélkül nincs munka! – mondta gonoszul vigyorogva, s közben tovább bámult. 

- Tudod-e, mi az szivi?  - kérdezte ugyanazzal a képpel és hangsúllyal és közben felém közelített.
Tehát igaz? Minden, amit azokról a felvételikről hallottunk, hogy mire kényszerítik a lányokat ezek az aljas disznók.
Persze úgy tettem, mint aki nem tudja, miről beszél. Így is a butácska pincérnőt akartam eljátszani, ez pedig most még kapóra is jött nekem.

-         -  Nem, nem tudom. Talán felszolgálni, vagy mosogatni, esetleg mutassam meg, hogyan tudok sört csapolni? -    kérdeztem ártatlan képpel.

      Ami azt illeti, elég jól ment nekem az a játék, pedig jaj, de nem szerettem az ilyen lányokat.

Gonoszul és hangosan elnevette magát szavaim hallatán, majd nyugodt mozdulatokkal kigombolta az ingét és a kanapéra dobta azt.
Tény, hogy felsőtestéről nem tudtam levenni a szemem, ami zavart is meg szégyelltem is magma miatta, hiszen én nem nézhetek így rá.
Aztán közelebb lépett hozzám, majd végigsimított arcomon, mintha csak egy kiállítási tárgy lennék, aztán nyakam kezdte el csókolgatni szenvedélyesen, amibe viszont beleremegtem és elgyengültem tőle.
 - Na, mit mondsz kislány? Kell  munka?  - kérdezte összeszűkült szemekkel, miközben közelebb húzott magához.                                                                                                                                                                  Komolyan gondolkodtam rajta, hogy leütöm, de itt nem csak rólam volt szó, hanem egy egész akcióról és a kollégáim fáradságos munkájáról is. 

 -         - A munka kell, de ezt az alku, ezt nem akarom. – suttogtam kissé a félelemtől, kissé a vágytól, ami hatalmába kerített a közelében.
      -  Pedig, ha itt akarsz dolgozni, akkor szexelned kell velem és kész! – mondta dühösen, majd még közelebb húzott magához a fenekemnél fogva és vadul csókolni kezdte ajkaimat. Én meg nem tudtam ellenállni, egyszerűen képtelen voltam nem visszacsókolni ezeket a puha ajkakat. Még senki nem csókolt így és én senkit nem csókoltam így vissza.

Aztán hirtelen feldobott az asztalra, majd végigsimított testemen melleimen keresztül egészen odalentig. 
Erre viszont kissé megfeszültek izmaim, hiszen mégis csak a testemről volt szó, amit nem tudok csak úgy odaadni akárkinek, főleg nem egy bűnözőnek.
Már majdnem belementem a dologba és odaadtam magam neki, amikor felnézett rám – biztosan észrevette testem ellenállását – majd hátrébb lépett tőlem.
Nem értettem, hogy most mi van, hogy hirtelen leállt, de féltem is attól, hogy mégsem fog felvenni.
- Ide figyelj, szöszi! Ez így nagyon nem lesz jó, ha te ezt nem akarod! – mondta ismét dühösen.

-           - Engem akarnia kell egy nőnek. És te valahogy különösen kívánatos vagy, azért csak úgy teszlek

      magamévá, ha te is akarod! – mondta, majd gyűlölettel nézett a szemembe.

Én szinte megszóllani se mertem, mert nem tudtam, mit akar kihozni ebből az egészből

-         - Most elmehetsz és fel vagy véve, de holnap nem menekülsz! – mondta, majd gonoszul elnevette magát.

-        -  Holnap este hatra legyél itt és akkor meg foglak dugni, ha akarod, ha nem. És ha nem, azon fölül, hogy nem veszlek fel, még nagyon meg is járod! – tette még hozzá fenyegető hangon, miközben leugrottam az asztalról.

-         -  Most pedig, távozz, még más jelentkezőkkel is kell beszélnem! – jegyzete még meg közönyösen, én pedig fogtam a táskám és megindultam kifelé.

Úgy éreztem, hogy az az egész nem is velem történik -  minden lelassult, mint egy filmben, amikor haladtam kifelé -, csak egy rémálom ez az egész, de a lényeg: bent vagyok és akármi történjen is elégtételt veszek minden egyes lányért, aki itt szenvedett, minden egyes túladagolt emberét, aki az ő anyagjuk miatt halt meg és minden egyes ártatlanért, aki fegyvereik által vesztette életét.