"Nem akarlak és rád gondolok, menekülnék és nem tudok, nyugalom kellene, béke, csend, de itt visszhangzol, idebent."

Összes oldalmegjelenítés

2011. május 21., szombat

I. FEJEZET – Előkészületek a nem vártra

Hónapokig tartó keresgélések, kutatások, fénykép-és videó felvételek monoton megfigyelése, jelentések olvasása, lőgyakorlatok, edzések – ezek vannak mind mögöttem és úgy érzem felkészültem arra, hogy beépüljek a mocskos szemétládák közé és megállítsam a bűnözés és Las Vegas e-rákfenéjét, ami mostanában mindet beborít.
Most is az egyik ikret figyelem egy videó felvételen, ahogy éppen az egyik ügyfelükkel tárgyal.
Úgy gondoltuk, hogy a két fiú a könnyebb dió, könnyebb őket átverni, ezért pincérnőnek fogok jelentkezni. Már el is van intézve egy találkozó a Four King's Casino-ban, csak azt nem tudtam, melyik ikerrel kell majd találkoznom.
Alex a kissé megfontoltabb, akinek arcáról nem igazán lehet leolvasni érzelmeket, ő lesz az újabb keresztapa, ha Aron Timosenko egyszer úgy dönt.
A fiatalabb iker, Dmitro, akit most nézek a felvételen, viszont az indulatosabb, de egyben érzékenyebb is. Érdekes, de hogy ha valami hátsó szándéka van, mindig megrándul egy pillanatra az arca ott, ahol a sebhelye van.
Mondjuk szimpatikus benne, hogy ő nem él kábítószerrel és ellenzi is az ilyen ügyelteket, amennyire mi tudjuk. De akkor is, ő is csak a nyavalyás bűnöző, börtönben a helye, hiszen a fegyverkereskedelemben és a lányok válogatásában benne van ő is.
Ráadásul, amit arról lehetett hallani, hogy hogyan megy nálunk a felvételi a munkára és utána mit művelnek azokkal a szerencsétlen lányokkal, felfordult tőle a gyomrom.
Tudtam, hogy akár nekem is meg kell tennem olyan dolgokat, amit majd nem akarok, de azért reménykedtem benne, hogy valahogy sikerül ezeket kijátszanom.
Minden esetre magamat semmiféleképp nem adhatom, mert még szétverném valamelyik képét, helyette naivnak, kedvesnek, alázatosnak kell lennem.
Nagyon nehezemre fog esni, de azért az ügy érdekében megteszem.
Még mindig ezt a pasit néztem, aki milyen meglepő, de néha még mosolyogni is tudott, s nem is volt akármilyen az a mosoly.
Na, de nem mosolyogsz már sokáig, esetleg majd a börtöncelládban. – gondoltam elszántam, aztán kikapcsoltam a videót, felálltam, majd elindultam a felé, hogy „megváltsam a világot.”
Akkor még nem tudtam, hogy milyen akadályokat állítottak elém odafentről, s félő, hogy nem tudok rajtuk átjutni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése