Miután elhagytam a kaszinót, azonnal autóba ültem és Gabriel irodájába indultam.
Útközben az autóban még mindig remegtem az érintésétől, a csókjától, de a dühtől is, hogy mit kért tőlem. Magamra is dühös voltam, hiszen igenis élveztem a csókját és azt ahogyan végigsimított a testemen, de nem akartam erre gondolni, most fontosabb dolgom van.
Először is mindenképpen el akartam mesélni a fejleményeket a főnökömnek, valamint el kellett döntenem, hogy visszamegyek a Four King's-be. Ha visszamegyek, le kell feküdnöm ezzel a rohadt állattal, ha nem megyek vissza, hónapok munkája vész kárba, valamint ki tudja, mikor lesz megint arra esélyünk, hogy elkapjuk ezeket a gengsztereket.
Mire megérkeztem a őrsre, sikerült kicsit összeszednem magam, ugyanis nem akartam, hogy a kollégáim lássák rajtam, hogy ideges vagyok.
Azonnal Gabriel irodájába mentem, aki már tűkön ülve várt rám.
- Szia Ria! Hogy ment? - ugrott fel az asztalától, majd felállt és odajött hozzám.
- Szia Gabriel! Megvan, felvettek, bejutottam! - mondtam büszkén, majd elmosolyodtam.
- Holnap már munkába is állok. - tettem még hozz. Persze az utolsó "vizsgámat" azt nem mondtam el neki, hiszen tudtam, ő nem biztos hogy belemenne ebbe az egészbe így.
- És jól vagy? Nem bántottak? - kérdezte kis aggodalommal, kis gyengédséggel a szemébe miközben vállamra tette a kezét.
- Igen, persze, mondom, minden rendben. - mondtam továbbra is mosolyogva.
- És...olyasmit sem akartak tőled? - kérdeztem meg tőlem óvatosan.
- Nem, olyasmit se nyugi! - hazudtam Gabrielnek. Legalább is addig nem akartam mondani neki semmit, amíg el nem döntöm, hogy mit fogok tenni.
- Rendben, megnyugszom. De ha csak egy ujjal is hozzád akarnak érni, gyere el onnan, nem ér annyit ez az egész ügy! - mondta szenvedélyes hangon Gabriel, majd végig simított az arcomon, amin nagyon meglepődtem.
- Tudod, mit? Holnap én is veled megyek és kint várok rád. Ha mondjuk fél óra múlva nem jössz ki, bemegyünk érted. - folytatta tovább ugyanolyan hévvel.
Nem tudtam ezt mire vélni, hiszen Gabriel pont olyan munkamániás volt, mint, ha nem még jobban. Hiszen legfőbb vágya elkapni a Timosenko-kat. Akkor most mi van?
És ez a gyengéd nézése, még sose nézett így rám ezelőtt.
- Nem, Gabriel, mert ha észrevesznek, akkor oda minden. és ezek tudod, hoyg észrevennének. - mondtam komolyan a szemébe nézve, szinte szuggerálva őt.
- Minden rendben lesz, és amint tiszta lesz a levegő, azonnal jelentkezek. Így jó lesz? - kérdeztem tőle ugyanő, mire ő bizonytalanul bólintott.
- Ne félts, tudok magamra vigyázni! - mondtam még, majd elmosolyodtam és kacsintottam egyet.
Aztán kopogtak az ajtón és egy csomó kolléga lépett be, akik mind az ügyön dolgoztak, s mint azt kérdezték, hoyg hoyg ment a dolog a kaszinóban.
Többen is megöletek és gratuláltak, velem együtt örültek, hogy végre látunk egy kis fényt az alagút végén a Timosenko-ügyben.
És ekkor, ebben a pillanatban meghoztam a számomra végzetes döntést: visszamegyek a kaszinóba és megteszem, amit ez az éhes disznó kér.
Végül is csak egy szexelésről van és szűz sem vagyok már. Remélhetőleg majd hamar elmegy, hiszen az ilyenek úgyis csak magukra figyeltek.
Ezekért az emberekért és a munka sikeréért megteszem, meg kell tennem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése